My Bloody Valentine 3D, Lurdy ház, 2009
Hárman mentünk el megnézni ezt a filmet, ami kb. a második 3D-s filmélményünk lehetett akkortájt. Elindult a film, és a kép totál szét volt csúszva, tök mindegy volt, hogy rajtunk van-e a szemüveg vagy sem, nagyjából ugyanazt láttuk.
Ennek ellenére mégis úgy tűnt, hogy az embereket ez egy cseppet sem zavarja, legalábbis rajtunk kívül senki sem problémázott ezen, úgyhogy kb. 2-3 perc értetlenkedés (és reménykedés :D) után felpattantam, és kimentem keresni egy illetékest, aki a leglekezelőbb stílusban próbálta nekem bemagyarázni, hogy én vagyok a hülye. A terembe sem volt hajlandó bejönni, helyette inkább a kezembe nyomott egy másik szemüveget, hogy “nesze, ezzel majd jó lesz”. (Hiába magyaráztam neki, hogy nem az lesz a probléma, ha egyszer mindhárman szarul látjuk.)
Mindenesetre visszamentem, hogy tegyek egy próbát az újonnan kapott szemüveggel is, de az természetesen nem változtatott semmin, úgyhogy megkerestem az ürgét újra, mondván, hogy ragaszkodom hozzá, hogy jöjjön be a terembe és nézze meg! Ennek még mindig nem akart eleget tenni, de ezt már meghallotta valami főnöke is, aki rögtön ráparancsolt. Bejött, látta, hogy mi van, elnézést kért, és mondta, hogy üljek vissza a helyemre, mindjárt. És tényleg, kb. 1 perc múlva helyre is rakták.
5-10 percről maradhattam le így végül is a film elejéből, de még így is a második legjobb 3D-s film volt, amit valaha láttam.
